Mindent lehet pótolni, a cukrot édesítőszerrel, a fehér lisztet durum liszttel, a kávét, egy ruhát, az elmaradt leckét. Nagyjából mindent, kivéve a szerelmet. A probléma csak az, hogy ha valaki szakítasz, akkor azt nem pótolni akarod, hanem akkor jön egy jön és nagyon csúnyán mondva, lecserélni. De semmiképp sem pótolni. Feltéve, ha az embernek megy, ha nem olyat keres és lát mindenkiben amilyen az ő szerelme volt, ha még kicsit más az belefér, ha nagyon, akkor tovább állni. Ez azért elég gáz, ők meg azt sem tudják, hogy mi van...nem is tudhatják, valószínűleg nem voltak még szerelmesek, vagy csak könnyebben dolgozzák fel a történteket. Nos, akibe szerelmes voltál, de mégis szakítottatok, az miért mondja 3 hónappal a szakítás után, hogy bánja, majd miért közli ma, hogy azért sokszor hiányzom, hogy mennyire összenőttünk és összeszoktunk, ez nem normális. De van valakije, akivel együtt el fog utazni, azzal a repjeggyel amit még én foglaltam neki szülinapjára. Amivel én akartam örömöt okozni, azzal ő fog másnak. Ez a történet ennél sokkal cifrább, de ez olyan ami mindig is benne fog maradni a fejemben, felesleges leírni. Talán boldog ő, bár fenetudja, ha ilyet ír, én talán boldog vagyok, de még nem tudom. Abszolút nem kéne vele foglalkoznom, tegnap este találkoztunk 186-al, elmentünk megnézni arc-ot (hogy az mekkora szar lett), aztán egy igencsak különös teázóba keveredtünk, rohadtul fájt a fejem végig, de azért próbáltam vele foglalkozni, mert tényleg sikerül neki lenyűgöznie, tényleg csak rá figyelek, ki tudok kapcsoltni mellette. Tényleg jó érzes, régen volt ilyen. Sok közös programot meg is beszéltünk, remélem jól fognak ezek alakulni. Ők meg utazzanak el, jegyet átírom még ma nevükre. Azt mondta ciki, az, de tudom, hasonló cipőben járok én is, nekem is oda kéne adnom egy számlát egyik exnek akiről eddig érdemtelenül keveset említettem, és hát az még cikibb. De túlvészelem, mint eddig mindent, rohadtul a munkára kéne figyelnem és nem másra, de egyszerűen nem megy, pattogok ideoda, mint a pingpong labda, egyszer a múltban, egyszer a jelenben, pedig csak a jövőre lenne szabad figyelni. Fizikai fájdalmaim vannak, iszonyat izomláz van bennem, zúg a fejem két napja és a lelkem is sbtapaszért könyörög, az fáj talán legjobban. Van kiút. Csak még nem tudom mi...
...fáradt és kimerült és nemtommi vagyok, és pedig annyi minden történt, hogy nem írok.
El van tűnve 186. Kezd foglalkoztatni, kezd érdekelni! Nincs kedvem Gödöllőre menni, azt hiszem ezt a "nincs kedvem" gyönyörű szópárost minden héten használom:), és szarul ébredtem, néztem a jó filmet, bealudtam rajta, de arra ébredtem, hogy szétrobban a szívem, jelzésértékű, hogy még élek, de jelzés, hogy valami nem stimmel.
Holnap jövök, pá.
...akarok: idősebb nők (értsd: 30as) társaságába keveredni állandóan. Miért pont én? Mert idősebbnek nézek ki? Mert hozzájuk képest fiatal vagyok és idősebbnek nézek? Azért, mert tudják, hogy fiatalabb vagyok, de idősebbnek nézek ki. Akkor sem. Leszek én még annyi, nem szeretem ha valakinek a bőre nem lágy, nem szép, 30 felett pedig...lehet azt kenegetni, ápolgatni...szóval lesz még erre időm. Nem is sokára... Meg tapasztaltam is már. Szóval tényleg érdekes és izgalmas, tényleg sokkal őszintébb, nyíltabb és néha kívánatosabb egy 30as, de most nem ezt a korom élem. Ígérhet akármit nekem. Mindesetre unalműzni tökéletes:). Na de, aki túl fiatal, az meg lehet, hogy még feszes, ere teljében van, nem végső elkeseredésében kapálódzik, na de az meg éretlen, vagy hülye, vagy be és kiszámíthatatlan. De ha szex, akkor inkább ők. Pedig néha rosszabb. Most akkor mi van velem?? Mindegy. Ez a nap szar volt, kurta sok munka, fáj és zsibong már a fejem az egésztől, akarok valami jó filmet nézni és aludni. Holnap megint egész nap munka, ha már szombat van. Kicsit talán feszkós lesz, de átvészelhető lesz. Túl sok fiatal csinos lánnyal nem fogok találkozni az szinte tuti, inkább csak doktorokkal, meg ügyvédekkel. 186cm...??? Beszéltünk ma többször. Nem tudom. Talán igen. Vasárnap kéne vele találkozni, bár pókerezni szívesebben mennék...hülye vagyok.
...egyébként, hogy mi is a mai nap történése, röviden, tömören. Írtam neki ott, hogy nem érdekel, hogy megkért arra, hogy ne írjak neki, de a teste akkor is pótolhatatlan. Tettem utána smile-t, hogy azért értse, nem halál komolyan mondom. Pedig egyébként igen. Ha az elmúlt jó pár évet nézem, és azokat a szeretkezéseket és nem szeretkezéseket amik mögöttem vannak, akkor elég erősen ki tudom jelenteni, hogy ő az akivel a világon eddig a büdös életben messze-messze a legjobb volt, a gyönyör, a mámor. Pedig mennyire nincs tökéletes teste, kicsi mellek, nagy fenék, jajj de utáltam én ezeket egész életemben és mégis ő volt az a ki passzolt...tényleg nem jó azóta mással, más "fogás", más méret. Nem kell. Nem jó! Lehet bármennyire formás, tökéletes, akkor sem. És még egy dolog!! Az orgazmus. Övé volt a legszebb. Egyszerűen hihetetlenül taszít az amikor úgy élvez el, hogy vicsorít...hát ezt nem lehet leírni, két rémkép is lebeg előttem. Tényleg nem jó látvány. De szerencsére vannak akik akkor a leggyönyörűbbek:). Szóval továbbra is tartom a seggem a jövőnek. Vannak páran akik érdekeltek ennek a lebombázásában, de egyik sem annyira jelentős. 186cm... mindenki őt nézi kegyetlenül az utcán. Szeretem az ilyet:).
Mostanság jutott tudatomra, hogy mi is a pontos különbség a Canon és a Nikon fényképezők képei között.
Ha egy Nikon képét átteszed rgb-ből cmyk-ba teljesen ugyanolyan marad.
Magas vagyok én. Meg ő is. Hosszú fekete haj. Bájos, kedves. Mi lesz ebből...
Ezentúl írok rendszeresen. Ha már megnyitottam, írni is fogok. Szeretek írni, és ki kell írnom magamból ezt a sok szart.
meggyógyulni??? Vagyis kigyógyulni.
Minden nap érzem azóta is és ez ritka szar egy érzés, tényleg mintha az embernek fizikai fájdalmai lennének. Elvégre igen, valamit kitépnek belőled, annak nyoma van.
Na de ilyen sokáig???
Tök mindegy mit csinálsz, kivel találkozol, magas, alacsony, fekete, szőke, szép, kedves, kívánatos, szeretni való, akármilyen. Leszarom mik a bajai, kik a szülei, mit eszik, hányszor jár vécére, milyen a mellbimbója. Hm.
Ilyenkor mindig el kezdem nyugtatni magam a munkával, hogy majd az, hogy legalább van idő rá, lehet véghez vinni a célokat, amik nagyok, amiket muszáj megcsinálni. Muszáj. Kell a siker, kell a "hírnév", kellkellkell, akarom, és nem szeretném, hanem akarom. Kevesen hittek és kevesen támogattak engem eddig egész életemben. Miattuk kell! Miattuk muszáj!!! Bizonyítani, magamnak, miattuk.
Hát mégis csak elkezdem.
Majd kiderül miért lesz ez jó nekem, pedig kűzdök ellene már hónapok és évek óta, de most mégis elkezdem. Életem első naplóját. Cut.
