Blinded By The Light

Mindent lehet pótolni, a cukrot édesítőszerrel, a fehér lisztet durum liszttel, a kávét, egy ruhát, az elmaradt leckét. Nagyjából mindent, kivéve a szerelmet. A probléma csak az, hogy ha valaki szakítasz, akkor azt nem pótolni akarod, hanem akkor jön egy jön és nagyon csúnyán mondva, lecserélni. De semmiképp sem pótolni. Feltéve, ha az embernek megy, ha nem olyat keres és lát mindenkiben amilyen az ő szerelme volt, ha még kicsit más az belefér, ha nagyon, akkor tovább állni. Ez azért elég gáz, ők meg azt sem tudják, hogy mi van...nem is tudhatják, valószínűleg nem voltak még szerelmesek, vagy csak könnyebben dolgozzák fel a történteket. Nos, akibe szerelmes voltál, de mégis szakítottatok, az miért mondja 3 hónappal a szakítás után, hogy bánja, majd miért közli ma, hogy azért sokszor hiányzom, hogy mennyire összenőttünk és összeszoktunk, ez nem normális. De van valakije, akivel együtt el fog utazni, azzal a repjeggyel amit még én foglaltam neki szülinapjára. Amivel én akartam örömöt okozni, azzal ő fog másnak. Ez a történet ennél sokkal cifrább, de ez olyan ami mindig is benne fog maradni a fejemben, felesleges leírni. Talán boldog ő, bár fenetudja, ha ilyet ír, én talán boldog vagyok, de még nem tudom. Abszolút nem kéne vele foglalkoznom, tegnap este találkoztunk 186-al, elmentünk megnézni arc-ot (hogy az mekkora szar lett), aztán egy igencsak különös teázóba keveredtünk, rohadtul fájt a fejem végig, de azért próbáltam vele foglalkozni, mert tényleg sikerül neki lenyűgöznie, tényleg csak rá figyelek, ki tudok kapcsoltni mellette. Tényleg jó érzes, régen volt ilyen. Sok közös programot meg is beszéltünk, remélem jól fognak ezek alakulni. Ők meg utazzanak el, jegyet átírom még ma nevükre. Azt mondta ciki, az, de tudom, hasonló cipőben járok én is, nekem is oda kéne adnom egy számlát egyik exnek akiről eddig érdemtelenül keveset említettem, és hát az még cikibb. De túlvészelem, mint eddig mindent, rohadtul a munkára kéne figyelnem és nem másra, de egyszerűen nem megy, pattogok ideoda, mint a pingpong labda, egyszer a múltban, egyszer a jelenben, pedig csak a jövőre lenne szabad figyelni. Fizikai fájdalmaim vannak, iszonyat izomláz van bennem, zúg a fejem két napja és a lelkem is sbtapaszért könyörög, az fáj talán legjobban. Van kiút. Csak még nem tudom mi...