meggyógyulni??? Vagyis kigyógyulni.
Minden nap érzem azóta is és ez ritka szar egy érzés, tényleg mintha az embernek fizikai fájdalmai lennének. Elvégre igen, valamit kitépnek belőled, annak nyoma van.
Na de ilyen sokáig???
Tök mindegy mit csinálsz, kivel találkozol, magas, alacsony, fekete, szőke, szép, kedves, kívánatos, szeretni való, akármilyen. Leszarom mik a bajai, kik a szülei, mit eszik, hányszor jár vécére, milyen a mellbimbója. Hm.
Ilyenkor mindig el kezdem nyugtatni magam a munkával, hogy majd az, hogy legalább van idő rá, lehet véghez vinni a célokat, amik nagyok, amiket muszáj megcsinálni. Muszáj. Kell a siker, kell a "hírnév", kellkellkell, akarom, és nem szeretném, hanem akarom. Kevesen hittek és kevesen támogattak engem eddig egész életemben. Miattuk kell! Miattuk muszáj!!! Bizonyítani, magamnak, miattuk.
